Gál Veronika: Apa 54 éves!

Mindig is honvággyal töltöttek el a mediterrán domboldalak, a szőlő és a bálák együttes látványa. Mi mást juttathatna eszembe, mint Toszkánát. A tengert, a szőlőket, a gyönyörű kis téglaberakású lapos tetejű házakat, a füge és a rozmaring illatát, az olivaligeteket, a kabócák morajlását, a tenger felé vezető poros földutat, a tenger melletti pineta-kat, a scarafaggio-kat a homokban, amit mindig összegyűjtöttünk egy vödörbe, majd anyára öntöttünk miközben napozott. A gyors sprintet a tűzforró homokban a tengerig, a déli paradicsomos, bazsalikomos bruschettát, az ebéd utáni pihenést és a délután 4 órát.

Apa mindig ilyentájt jött utánunk robogóval. Ekkor fáradhatatlanul a rendelkezésünkre állt. Amikor a tenger hullámzott, a nyakába vett egyesével mindenkit, és azt élveztük, hogy míg őt beteríti teljesen a víz, addig nekünk csak köldökig ér. Voltak persze fáradtabb napjai is, ilyenkor csak hagyta magát nyakig beásni a homokba, hogy sellőt varázsoljunk belőle.

A három hetes villányi szakmai gyakorlatom alatt sokszor eszembe jutott apa. Persze erről gondoskodtak vendéglátóim is, kik felelevenítettek egy-egy kedves emléket róla.

Néha csalódott vagyok emiatt, hogy talán sosem sikerül kikecmeregni apánk árnyékából. De jobban meggondolva nem is kell. Apát mindenki szerette, és ez óriási büszkeséggel tölt el. Hatalmas áldás a mai világban, ha az embernek vannak mélyreható gyökerei, mikor mindenki csak a saját útját akarja járni, családok szétröppennek, elvek pillanat alatt eltűnnek, családi tradíciók megszűnnek, mindenki csak az élvezeteknek él, és hamis boldogságot hajszol. Apának a bor nem az élet hedonista felét jelentette, nem is anyagi javat, hisz akkor megmaradt volna egyszerűen flying winemaker. Hanem egy olyan eszközt, ami ismét hírnevet szerezhet hazánknak. Talán ez a következetesség, szorgalom és emberszeretet a legfontosabb érték, amit sajnos egy kicsit újra meg kell tanulnunk és ami az első generációban  jobban benne volt. A munka szeretete, a föld megbecsülése, a szavak valódisága, a tettek következetessége és a család szeretete.

Apa mindig megette még az alma csutkáját is, csak a szárát hagyta meg. Komolyan. Erre én mindig azt mondtam, hogy én nem tudom megenni. Apa erre rám förmedt, hogy nincs olyan, hogy nem tudod, legfeljebb nem akarod. És igaza lett, bár azóta sem esik jól a csutkája, és nem tudom, hogy ő mit szeretett rajta, azért becsületből megeszem! A tanulság talán az, hogy minden csak elhatározás kérdése. Nincs olyan, hogy valami nem működik, kellő szeretet, hit és kitartás mindent működtet. Huszonévesen talán könnyebb így gondolkodni, viszont nagy a felelősség rajtunk, hogy amit gondolunk ma, az holnapra ne váljon köddé.

Sokan bírálják a papokat, hogy könnyű olyan dolgokról beszélni, amit soha át nem élhettek, apa erre mindig azt mondta, hogy Mourinho a világ legjobb edzője, noha sosem volt játékos.

Bár még nálunk nem volt harmadik generációs gyerekáldás, de majd büszkén mesélhetünk gyermekeinknek a nagyapjukról!

2012 summertime!

I decided to add some pics from Tibor Gal's best vineyards in every seasons because this is the only field that is changing every day. I think they reveal the potential in my favorite region in the world: Eger :)
 All the photos are made by egeddani.com.

The Matra hills beyond Eger, with the highest peek of Hungary: the Kekes.

0,5 hectars of Kadarka and 0,5 hectars of a future Furmint or other on Eger's grand cru, the Nagy- Eged hill.

Grapes on the Tornyos hill. (We have 4 hectars of Kekfrankos - Blaufrankish - here)

The grapes are beautiful on the Sikhegy. The weather was extremly warm this summer.

Spraying in the morning. We try to use the most harmless products. The tractorist is one the first people in the Tibor Gal team.

The Sikhegy,hill between the Tornyos and the Pajados. Pinot Noir and Pinot Gris. Sikhegy means "Flat hill"

Pinot Noir in the Sikhegy vineyards. We have more than 6 hectars of Pinot here.

A pearl on the Sikhegy that we have bought recently. Many of the old plants are going to be rehabilitated by quality growers in Eger.

Pajados hill. We work in 35 - 40 celsius in avarage this summer! No need for warm up...

Workers in the Pajados hill. That's a Pinot!

Workers in the Pajados hill. That's a Pinot!

Workers in the Pajados hill. That's a Pinot!

Workers in the Pajados hill. That's a Pinot!

Kati, the teamleader!

Borkrimi

Ki gondolná, hogy a nem csak a zsibongó nagyvárosokban, de távoli kis falvak birtokain is lejátszodhatnak amerikai akciósorozatoka illő történetek. A sztoriban szereplő falunak igazából csak a mérete kicsi, a neve, a híre a világ borrajongóinak szemében óriási: hát igen, most nem Egerről van szó, de nem is Mádról vagy Villányról (ehhez egy kicsit gyúrnunk kell), hanem az oly sokakban mítoszként élő Vosne Romanée-ről. A kis falu egyik legkisebb parcellája a főszereplő, mely méretével ellentétben (kb 1,8 hektár) a világ legdrágább mezőgazdasági területe, a Romanée Conti. A birtoknak nem is annyira a fekvése, talaja, mikroklímája, stb egyedülálló hanem egy olyan sokévszázados legendát tudhat magáénak ami miatt már az 1800-as években is komolyan felkeltette a leggazdagabb burgundi házak érdeklődését. Talán e miatt is, na meg persze megvásárlásakor kifizetett frankvagyonok miatt minden gazdája úgy bánt vele mintha aranytőkéket műveltek volna. A birtok tulajdonosai ma a Leroy és a de Villaine család.

De mi is történt valójában:
Egy pár évvel ezelőtt a domaine birtokigazgatója Aubert de Villaine egy különös, feladó nélküli levelet talált magán-postaládájában. Zsaroló levél volt. Az anonym író arra szólította fel a tulajdonost, hogy ha nem tesz le neki 1 millió eurót a szomszédos Chambolle-Musigny falu (szintén grand crukkel teletűzdelt falu) temetőjében a megjelölt időpontban akkor megmérgez tőbb tucat tőkét az aranyparcellán. (Ha belegondolunk, hogy a területről kb 5500 palack bort szüretelnek le az amúgy biodinamikus gazdálkodással évente körülbelül 18.000 tőkéről, és egy palack több ezer euróért cserél gazdát, akkor megértjük hogy a váltságdíj nem is volt annyira elszálva a földtől.) De Villaine úr az elején nem foglalkozott vele, hisz bármelyik féleszű vagy irigy burgundi lakos szórakozhatna ilyesmivel. Azonban egy pár héten belül érkezett mégegy levél, az elsőnél sokkal konkrétabb, sokkal fenyegetőbb. Ebben ugyanis az anonym főszereplőnk pontosan kijelölt egy területet a parcellán ( annak felső csücskén), melyben egy pontal megjelölt tőkét állítása szerint megmérgezett, s több tucat másik alanyba olyan szérumot fecskendezett melynek ellenszérumát csak ő ismeri, és amennyiben a fenyegetést de Villaine úr nem veszi komolyan, a növényeket hagyja elpusztulni. Természetesen ezen a ponton már nem vette fél válról az ügyet a birtokigazgató. Főleg akkor amikor megvizsgáltatta a kijelölt tőkéket és kiderült, hogy egy tőke tényleg meg lett mérgezve. Szerencsére a szérumos-ellenszérumos rész csak blöff volt. De Villaine lehívatott egy párizsi nyomozóbrigádot akik a rendőrséggel karöltve kitalálták, hogy bóvli pénzt tesznek az aktatáskába és a megjelölt időpontra eljuttatják a temetőbe. A sztori ettől a pontól kezdve már cseppet sem bövelkedik a trükkös krimiszereplők csavarjaiban. Hisz anonym zsarolónk naívan elsétál a pénzért és az állomásra sietve kitalálhatjátok, hogy egyből beleszalad a párizsi rendőrség markába... Hát nekünk is kellene egy ilyen sztori mondjuk a Nagy-Eged hegyen és talán a Bors olvasók is kedvet kapnának egy kis Buttler Syrah-hoz :)
A történetet egyébként prózai valójában itt olvashatjátok Maximilien Potter amerikai újságírótól. A képet is onnan szedtem. (Aubert de Villaine a híres parcella előtt)

Újra itthon

Sokkal tartozom nektek,

Nagyon régen nem írtam, amire hellyel-közzel okom is volt. Viszont a megosztanivalóm megtízszereződött azóta. Mondhatom bejártam egy kisebb borvilágot és rengeteget kaptam, tapasztaltam, tanultam. A Dijonban töltött évem alatt eljutottam olyan helyekre, pincészetekbe ami még a franciák közül is csak kevésnek adatik meg, úgy mint az észak-rhone-i Guigal, a bordeaux-i Ch Margaux vagy a champagne-i Bollinger.

Ch Margaux 2008 kóstolón a birtokon.

Kb. egy hónapja vagyok itthon, azóta egy kisebb projekten dolgozom, ha időm engedi, melyből vagy szakdolgozatot írok, vagy pedig egyike marad azoknak az ötletfoszlányoknak melyek a merevlemezem valamelyik cellájában ragadnak. De erről most ne többet...

Mivel egy újonnan indított naplóról van szó, az élményeimet, ötleteimet kicsit későbbre halogatom, hogy jó barátokköztös módszerrel felcsigázzalak benneteket, de ami késik nem múlik... most masról akarok mesélni, hisz a szájt címe sem véletlenül az ami. Mielőtt továbbmentek, vessetek egy pillantást erre.

Egyre izgalmasabb a Gal Tibor Pincészet fejlődése, amit örömmel tapasztaltam hazaértemkor. Sokan biztos találkoztak már az új termékcsaláddal viszont annál kevesebben tudják, hogy mi is ennek az egésznek a lényege:

Létrehoztuk tehát egy Egerben egyedülállóan szűk portfóliót, a pincészet történelmében az eddigi legkevesebb bortipussal. Van két pinot-nk, két egri bikavérünk és  két fehérborunk. Ráadásul egy teljesen kifehéredett, letisztult arculattal. Íme:

Egri Csillag

Pinot Noir

Egri Bikavér

Egri Bartok

Síkhegy Pinot Noir

A képeken a már forgalomban lévő borokat látjátok, melyek nagyrésze a Bortársaság üzleteibe is bekerült. Az új struktúrát igazából még édesapám Gál Tibor álmodta meg. A célja mindig is az volt, hogy egyszerűsítse az egri borok palettaját. Egerben két történelmi stílus létezik: az egyik az egri fehér házasítás mely mindig is jósavú, karakteres ízvilágú, gyümölcsös, jobb évjáratokban koncentrált, gazdag fehér bor. Egerben rengeteg fajtát használtak a fehérekhez de igazán mindig is házasításokban gondolkodtak. Régebben úgyanúgy használták a leánykát és a rizlingeket, mint pl. a hárslevelűt. Ezt a bort hivatott tehát visszahozni az Egri Csillag. Aki itt volt a Bikavérfesztiválon, az kóstolhatta is számos pincészet Egri Csillagát. A másik az Egri Bikavér, mely szintén házasítás, viszont 100 éve felépített márka is egyben.
A Gál Tibor Pincészet e mellett egyik legfontosabb hazai képviselője a Pinot Noir-nak, mely a terroirborok legelőkelőbbike Franciaországban. Még anno édesapám azért választotta ezt a fajtát, mert amellet, hogy annak a Burgundiának a legfontosabb fajtája ahonnét a ciszterci szerzetesek a Kárpát-medencébe hozták a Kékfrankost és számos más oltóvesszőt, Eger klimatikusan nagyon hasonlít a francia régióra. Emellett id. Gál Tibor tudta, hogy az egri termőtáj egyik legjobb modernkori kifejezőeszköze a pinot noir.
Így ez a három bor jelenti az új struktúra alapját, melyet célunk megvalosítani 2 illetve 3 minőségi szinten a későbbiekben. Majd erről is írok...

Ami az új címkevilágot illeti a fő üzenet a "letisztultság", az, hogy a pincészet fő irányvonalát megtartva tiszta lapokkal, új lendülettel szeretnénk megvalósítani a második generációs borászkodást. Édesapámat megismerték a fogyasztók, tudják a történetét, a sikereit. Azonban ma nem ebbe az emlékbe kapaszkodva szeretnénk egy pincészetből megélni, hanem az ő tanításával együtt továbbalakítani és felújítani a teljes tevékenységet. Ehhez az kell, hogy Gál Tibor és az új tulajdonosi struktúra önmagában megállja a helyét, és a borszeretők is az új nemzedéket keressék a palackokban.

Ami még idetartozik:

Az új pince építése a Csikyben elkezdődött. Rengeteget várunk ettől a projektől hisz már rengeteget vártunk rá :) Néhány tételt már be is vittünk a 2011-es évjáratból, hogy már az új sokkal egézségesebb környezetben fejlődjenek a borok. A pincében egy kis bisztrót tervezünk illetve néhány vendégszobát. Gyakorlatilag ez lesz a birtok vendéglátó részlege. Ötlet természetesen itt is ezerszám van